2. fejezet

-Nahát Hinata ez tényleg nagyon finom!- kiáltotta oda Ino a kék hajzuhatagnak.
- Szerintem is! - csatlakozott a Sakura. Hinata mindezt lenyugtázta egy félénk mosollyal, és tovább szürcsölte a forró csokiját.
- Ino! - hallatszott a lányok mögül egy mélyebb férfi hang. Ino rögtön felismerte a hang birtokosát és odaszalat hozzá. Sai volt az mellete egy komoly kinézetű fiúval.Fekete hajjal és fekete szemekkel pásztázta cinkosa barátait de meg akadt Sakurán . Ami azt illeti a hajszíne volt neki igen feltűnő, elvégre nem minden nap találkozik az ember rózsaszín hajú tinilányokkal. Amint A Haruno megpillantotta Sai újdonsült haverját egy kissé elpirult és úgy szemlélte tovább az idegent.
 - Szeretném bemutatni Uchiha Sasukét ! Ma jött át hozzánk! - és újját az immár kiderült , Sasuke nevezetű idegenre szegezte. Sakura alig hallhatóan suttogta újra a nevet:
 - Uchiha Sasuke... - ám egy személynek mégis feltűnt és azonnal bele is nézett Sakura smaragzöld szemeibe mire a lány gyorsan elfordította tekintetét. Sasuke kérdően meredt rá majd köszönésképp intett egyet:
 - Sziasztok! - még a hangja is eszméletlen... gondolta Sakura.
 - Hello! Yamanaka Ino! - nyújtotta kezét a szöszi.
 - Hyuuga Hinata vagyok. - közölte az eddig néma csendben maradt Hinata.
 - Haruno Sakura. - nézett vissza a fekete szempárba főhősnőnk.
 - Leülhetünk? - kérdezte Sai hogy megtörje a köszönés utáni síri csöndet.
 - Persze nyugodtan .- kapott észhez Ino.A fiúk elhelyezkedtek az 5 személyes asztalon Sai Ino mellet Sasuke Sakura mellett.
 - Tényleg Tenten hogy hogy nem jött ? - hozta fel mentő övként a témát Ino.
 - Neji azt mondta elmentek moziba. - jött a válasz a levendula színű szempártól.
 - Úgy tűnik nem nagyon bírják ki egymás nélkül. - mosolyodott el a Haruno. Amíg ők szépen elbeszélgették az időt az óra lassan 5öt mutatott.
 - Najó nekem mennem kell köszi a meghívást Hinata! - és már ment is a szöszi. Sai meg lassan feltápászkodott és átkarolta Inot
 - Hazavihetem hölgyem? - vetette oda Sai . Mire válaszként csak egy mosolyt kapott. Hinata odament a pénztárhoz hogy vizessen majd mikor visszakerült az asztalhoz nyomott egy puszit barátnőjének és ő is elindult.Ezzel magára hagyva a megszeppent Sakurát és az Uchihát.
 - Szerintem én is megyek. - jelentette ki Sakura. - Szia! - És próbált megszabadulni attól a pirosságtól amit abban a pillanatban igen jól lehetett látni a Haruno arcán. Amint oda ért a kijárathoz ledöbbenve látta hogy a hó elolvadt és esett... Sakuránál nem volt semmi amivel megvédhette volna magát ezért erősen gondolkodott hogy oldhatná meg. A nagy elmélkedést egy hang zavarta ami közvetlenül mögüle jött.
 - Gondolom nem hoztál esernyőt. - És már nyitotta is a sötétkék eső hárító eszközt amit az előbb varázsolt elő a táskájából. Majd közelebb lépett a lányhoz és a fejük felé tartotta.
 - N-nem, köszi. - nyögte ki végül a lány ezt a borzalmasan nehéz mondatot.
 - Merre laktok?
 - A fő utcán a 23. ház.- És már el is indultak hosszú útjukra.Sokáig mentek így némán mikor Sakura törte meg a csendet
 - Eddig hogy tetszik a suli?
 - Elmegy... - jött az egyszerű és komoly válasz.
 - És ugye te az B-be jársz? - ( Mert ugyebár az A osztály volt a normálak osztálya és a B a fantastic tagozat.)
 - Ja apám ragaszkodott hozzá. Szerinte csak a legjobb eredményekkel vehetem majd át tőle a céget.
 - Apád szigorú? - Nézett bele a fekete szempárba kérdően Sakura.
-Eléggé. - Nézett vissza a smaragdzöld szemekbe az Uchiha. Majd gyorsan magához ragadta a lányt, épp időben mert egy autó fénysebességgel próbált rájuk fröcskölni egy tócsát. Sakura a hirtelen közelségtől elpirult ami úgy tűnik Sasukének is feltűnt így elengedte a szorításból.
 - Köszi. - Mondta a lány még mindig vörös fejjel. Sasuke nem válaszolt rá. Az út további időszaka néma csöndben telt. Elérték Sakuráék házát. A Haruno kinyitotta a kaput majd a túloldaláról visszafordult a Uchihához.
 - Köszi hogy idáig elkísértél.
 - Nem kell mindent megköszönnöd. - Mondta közömbös fejjel a fekete hajzuhatag tulajdonosa.
 - Akkor holnap találkozunk! - zárta a beszélgetést egy mosollyal Sakura. Legnagyobb meglepetésére Sasuke visszamosolygott rá és elment. Főhősnőnk is becappogott a házba. Majd a konyhából ugyanaz a női hang kezdte a párbeszédet
- Milyen volt a napod?- De választ már nem kapott mert a lány felment a szobájába bedőlt az ágyba és úgy próbálta feldolgozni a nap eseményeit. A nagy gondolkodásba Sakura nem is tudja mikor de valahogy sikerült elaludnia.

1. fejezet

   Hétfő van,a téli szünet utolsó napjait élvezhettük nemrég. Sakura reggel vacogva ébredt fel.Kinyitotta smaragdzöld szemeit és rögtön a nyitott ablakon akadt meg a szeme.Kissé kómában és meggyötörten de odament az ablakhoz hogy a hátborzongató hideget oltsa a szobájában. Mielőtt az ablakot becsukhatta volna a szél kissé felborzolta világos rózsaszín haját.Az óra elkezdett csörögni mire Sakura odakapta a fejét.7 órát mutatott a nagymutató azaz készülődő időt.Amint a szokásos hétköznapi előkészületeket letudtuk főhősnőnk már ment is ki az ajtón.Térdig érő hóba gázolva a kertben hátrakiáltott hőn szeretett házába
- Elindultam! - és már ment is a nagy útjára
 - Oké! - lehetett hallani hátulról egy picivel mélyebb női hangot.Sakura anyja volt az.A Haruno némán ballagott míg el nem érkezett az iskola kapujáig.Ino,Tenten és Hinata várta hogy együtt lépjenek be a nagy pokol kapujába és szenvedjék el annak fájdalmait.Az iskola nagy volt és régi. Volt egy kis hírneve a városban. A tanulókat 2 osztagra választották, egy oldalon ahol a kiemelkedő teljesítményű diákok voltak és ahol a közömbös diákok.A fantastic osztagra a gyerekeknek vagy külön be kellet fizetniük vagy az igazgató választotta ki őket.A gimi ugyan nem volt olyan szép a még 1960 as beütésű falaival, de elég modern felszerelései voltak.Sakuráék épp a 10. osztályt járták míg Tenten a 11.et.Váratlanul Neji bukkant fel egy autó mögül és átkarolta Tenten derekát. A lányok kaján vigyorral szemlélték a párt.Majd Tenten egy viszlátott intett és ment is fel az emeletre Nejivel az oldalán.Mikor a lányok is becsörtettek a terembe máris össze ültek megvitatni a téli szünet élményeit.
 - Neked milyen volt Ino? - kérdezte Sakura barátosnénjétől
 - Remekül Saiel mentünk moziba és kaptam tőle egy karkötőt! - mutogatta karját a társaságnak.Ino nagy örömmel vetette magát minden buliba így nem is csoda hogy a suli egy nagykutyájával jött össze.
 - És veled mi történt Hinata? - kapta oda a fejét Ino
 - Hát mi Narutoval a szilvesztert eggyüt ünnepeltük... - pirult el a Hyuuga. Mire Ino és Sakura rámosolyogtak.Ekkor a lányok Sakurára meredtek sugallva hogy most ő következik.
 -Na? - vetette fel a kérdést a szöszi. Mire Sakura válaszképp csak egy fintort vágott.Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és Kurenai sensei lépett be rajta.Vörös szemeivel megtudta volna kínozni a diákokat azok mégis inkább úgy tekintettek rá mintha a barátjuk lett volna. Kurenai is kedvelte az osztályt nagy panasza még nem volt róluk.Mosolyogva kezdett bele az órába.Az óra a megszokott ütemben lépdelt előre mígnem a nagy unalmakat egy levél zavarta meg . A bizonyos irományban ez az üzenet állt:
 
"Suli után menjünk el a kávézóba! Hinata azt mondta állja nekünk!"
 Sakura csak egyetértően bólintott majd Kurenaira pillantott hátha észrevette de szerencsére épp a táblára összpontosított.Az idő gyorsan ment és a lányoknak szinte egy pillanat alatt vége lett a napnak .Már csak az összecuccolás hiányzott és kiszabadulnak a borzalmak házából.Sakura egy sms-t dobott a drága anyjának h később jön ne várjon rá,bár ezt is csak nehézkesen tudta megtenni mert Ino már ráncigálta ki az ajtón.

Ciao

Üdv,üdv per pillanat 12 éves vagyok és azzal a szándékkal csináltam ezt a blogot hogy a Naruto Shippudenre csinálok egy fanfictions(vagy többet) Tehát ami még létfontosságú hogy lány vagyok utálom a rózsaszínt és a szoknyákat . Számomra a halált jelentik a rózsaszín báliruhák és hányingerem az 50 méteres mű és igazi körmöktől... Sztem undorítóak :D Hát nagyjából ennyi. Bye!